A vállalkozói lét alapjaiban különbözik a munkavállalói élettől. A mindenki számára nyilvánvaló jogi, munkaköri, időszervezési kérdések mellett lelki értelemben is. Más életmódot jelent, másféle gondolkozást és személyiséget kíván.
Már viszonylag korán látszik, hogy valakire inkább a vállalkozói szemlélet, vagy az alkalmazotti típusú működés jellemző-e inkább. A vállalkozói típusok amellett, hogy szívesen és könnyebben hoznak döntést, és vállalják a felelősséget, a változást általában nem stresszként, hanem kihívásként élik meg, élvezetüket lelik benne, mint ahogyan a stratégiaalkotásban és a szervezésben is. Az inkább az alkalmazotti típusba sorolhatók viszont a jól körülhatárolható feladatokat, a rendet és a rendszerességet részesítik előnyben. Bár egy igazán jó alkalmazott is felelősséget érez a cégért, amelynek dolgozik, a vállalkozónak nincs választása, minden felelősséget vállalnia kell. (A vezetés nem pusztán a rendelkezésre álló erőforrások eredményes felhasználását és beosztását jelenti, hanem az emberek és a szervezet kultúrájának megfelelő mederben tartását is. Vagyis menedzsmentet és "lídersipet". A személyiségek egymásnak feszülése, a legváltozatosabb helyzetek megfelelő kezelése miatt ez legalább olyan nehéz.
Ahhoz, hogy valaki valami újat és egyedit tudjon létrehozni, vágynia kell a meglévő keretek áttörésére. A két típus közötti fő különbség a szabályokhoz való viszonyulásban van. A vállalkozói alkat megnyilvánulásának kiváló példájaként tekintenek Steve Jobsra, az Apple nemrég elhunyt alapítójára vagy épp Mark Zucherbergre, a Facebook kitalálójára - mindketten kimaradtak az egyetemről. Ezt megerősíti egy friss hazai kutatás is. Szalai Erzsébet Koordinátákon kívül című, 2011-es kötetében számos, az iskolában lázadónak elkönyvelt fiatal vállalkozó szerepel. A szociológus azonban hangsúlyozza: nem világnézeti kérdésekről, inkább a merev keretek elutasításáról van szó, valamint egy erős, mindent átható bizonyítási kényszerről.
A vállalkozói típust alapvetően a siker vágya hajtja, szemben az alkalmazottal, aki a kudarc elkerülését tartja szem előtt.
A vállalkozói lélek hármassága:
Vállalkozó: az álmodozó. A körülményeket kivételes lehetőségként látja, a jövőben él, látnok. Mindig szüksége van változásra. Irányítani akar embereket, hogy az általa elképzelt jövőbeli világ megvalósulhasson.
Menedzser: a gyakorlatias. Ő a rend, a rendszer, a tervezés és a kiszámíthatóság. A múltban él, rend után vagyakozik, ragaszkodik a változatlansághoz. A lehetőség helyett a problémára koncentrál.
Szakember: aki megcsinálja a dolgokat. A jelenben él. Elmélet helyett a módszertant, stratégia helyett a taktikát részesítni előnyben.
A vállalkozás jövője szempontjából fontos személyiségtényező, hogy valakiben a külső vagy a belső kontrollhit-e az erősebb.
Utóbbi személy úgy értékeli, hogy élete eseményeit ő irányítja, míg az előbbi a környezet eseményeit tekinti fontos befolyásoló tényezőnek. Elengedhetetlen a jó stressztűrő képesség és az önbizalom is, vagy legalábbis a magabiztos kommunikáció és megjelenés.
Fejlesztés önvédelemből
Az önismeret és a saját képességek határainak belátása a vállalkozás sikere mellett azért is fontos, mert a folyamatos belső harc túlzott leterhelést jelent. A vállalkozónak időt és energiát kell teremtenie arra, hogy magával, a saját és cége jövőjével, víziójával foglalkozzon. Amíg egy alkalmazottat – főként egy multinacionális cégnél – a szervezet kényszerít a fejlődésre, hiszen előírásos tréningekre és továbbképzésekre küldik, addig a vállalkozónak a cég építése mellett saját épülésével is foglalkoznia kell. Ha erre nincs idő, az egyenes út a kiégéshez – aminek elkerüléséhez is több segítséget kaphat az alkalmazott, hiszen ha korábban jól dolgozott, a cégnek is érdeke, hogy számára új, változatosabb munkakört, pihenést vagy mást biztosítson.